“Philoméla dalabáj,
Zengje lágyan: lullabáj,
Lulla, lulla, lullabáj,
Semmi bű
Semmi báj
Asszonyunkra itt ne szállj;
Jó’tszakát, lullabáj.”
/Shakespeare – Szentivánéji álom/
Ezt a képet teljes mértékben kislányom inspirálta. Annyira érdekli a galaxis, hogy sok könyvet olvasunk és videókat nézünk arról mi vesz körül minket a nagy végtelenben
Mi az illúzió? Egy álom? Egy olyan képzeletbeli világ, amit magunk köré teremthetünk? És mi van akkor, ha ez az illúzió valósággá válik?
Finomság, szeretet, kedvesség és összetartás…
Egy kedves felkérésre készült ez a festmény, buborékok szállnak a nőiesség jegyében.
