“- De bizony szeretlek, édes férjem-uram, hanem azt nem tudom elfelejteni, hogy egyszer olyan erősen gyűlöltél. Látod, uram, látod, nem voltam én mindig olyan förtelmes állat, mint amikor először láttál engem. Tündérkirály leánya voltam. Sok embert megvarázsoltam, csak meggondoltam valamit, már meg is csináltam. De egyszer mégis megjártam. Feleségül akart venni egy lidérc, s hogy nem mentem hozzá, békának varázsolt, s arra ítélt, hogy békának maradjak, amíg olyan királyfival nem találkozom, aki nyílvesszővel keres magának feleséget.
– Hej, ha én ezt tudtam volna, lelkem, feleségem – mondá a királyfi -, bizony nem szomorítom meg a szívedet!
A szép asszony csak mosolygott, nem szólt semmit, de most is azt gondolta magában: >Azért mégsem felejtem el, hogy amikor béka voltam, megvetettél.<“
Béka-királykisasszony – (Berze Nagy János: A macskakisasszony) – Czimer Györgyi: A nő titkai
“Először sírni kezdett örömében s csupa drágagyöngyök peregtek a szeméből, azután nevetni kezdett s szebbnél-szebb rózsák hullottak a szájából, aztán lehúzta a két cipőjét s elkezdett sétálni, s perdült, karikázott, csengett-bongott a sok arany a lába nyomán. S a tenger sok drágagyöngyöt s a tenger sok aranyat mind a kertésznek ajándékozta, amiért el nem hagyta szomorú sorsában.” Benedek Elek: A rózsátnevető királykisasszony
